2013. év elején ezt írtam a weboldalamon: “A világpiacon az energiahordozókhoz való hozzáférés feltételeit négy dolog befolyásolja: 1, a kitermelés nehezedő körülményei 2, a szabadpiaci kereslet növekedése 3, a lelőhelyeken tapasztalható politikai-katonai feszültségek és végül 4, az energiafüggőséget kihasználó nemzetközi nyomásgyakorlás. Amely ország ezektől a hatásoktól függetleníteni tudja magát, az tartósan alacsonyan tarthatja az energiaárakat.”

Az év utolsó napja van, amikor a rezsicsökkentés harmadik fordulójára készülnek a kormánypártok, még a 2014-es országgyyűlési választások előtt. Az összes energiahordózóra kiterjedő, tavaszig akár a 30%-ot is elérő árcsökkentés alapvetően befolyásolja az energetikai épületfelújítások iránti keresletet. Ugyanis ezek megtérülése (gazdaságossága) éppen ugyanilyen mértékben romlott és rosszabbnak látszik – rövid távon. Nézzük meg most azt, hogy a fenti négy feltétel hosszútávú kilátásai hogyan alakulnak Európa, illetve Magyarország esetében!

1, Nagy földgázlelőhelyek kitermelésbe vonásáról szólnak a hírek, elsősorban palagázmezőkről. Ezekről annyit kell tudni, hogy bár hatalmas mennyiségeket rejtenek, a bányászatuk még drágább, mint a kifogyóban lévő olcsó kitermelésű társaiké. Ugyanis a környezetszennyezések helyreállításával együttesen a költségek növekedése az árakat is növelni fogja.

2, A piaci kereslet dinamikusan növekszik: a klímaváltozás kérdése teljesen mellékvágányra van állítva, a nemzetgazdaságok növekedésének fenntartása érdekében. Elősorban a fejlődő világ energiaigénye nő, köztük Kínáé és Indiáé legjobban. Persze a fejlett nyugat is többet kell fogyasszon, és ha világszinten nő a kereslet, emelkednek az árak is.

3, Az energiahordozók lelőhelyein a politikai-katonai feszültség egyre növekszik, és ebben természetesen élen jár a Közel-Kelet térsége. Az arab világ Izraellel való csillapíthatatlan szembenállása sosem fog véget érni, ami a kőolaj árára felhajtó hatással van és lesz is.

4, A negyedik kérdésben, az energiafüggőség témakörében Közép-Európa és Oroszország viszonyának vizsgálata megkerülhetetlen. És itt időzzünk is egy kicsivel hosszasabban, mint az előző háromnál! Érdekes a témában külön-külön megjelenő híreket együtt értékelni.

A Déli-Áramlat nemzetközi gázvezetéken keresztül akarják az oroszok Ukrajna elkerülésével Kelet-közép Európát gázzal ellátni. Az orosz gázvezeték az úniós projekt, a Nabucco konkurenciája volt, amíg az utóbbi terve egyáltalán még létezett. A Paksi Atomerőmű II. projekt szintén aktuális üzleti kérdés, melyre az oroszok nagyon odafigyelnek. Mindkét projekt a műszaki tervezés és engedélyeztetés fázisában van, és az elkövetkező évek-évtizedek legnagyobb volumenű hazai beruházásai lesznek. Az előbbit 600 millió – 1 lilliárd, az utóbbit 6-10 milliárd Euróra becsülik a szakemberek. Forintban többezer-milliárdos nagyságrendről beszélünk. Honnan lesz ennyi pénz? A horribilis költségek finanszírozási igénye miatt érdemes odafigyelni a kérdés politikai aspektusára is: ki lesz a befektető? Nézzünk meg egy nem túl távoli példát!

Ukrajna egészen decemberig – látszólag – válaszút előtt állt: az Európai Únió vagy Oroszország legyen az integrációs partnere. Putyin sikeresen megfordította a korábban szándékolt irányt: “rávette” az ukrán politikai vezetést, hogy a választópolgárok akarata ellenére ismét kelet, pontosabban az oroszok felé forduljon az ország. És ez a “rávette” bizony súlyos zsarolást: a gazdasági kapcsolatok befagyasztása mellett a gázcsapok elzárásának fenyegetését is jelentette, a mérleg másik serpenyőjében 15 milliárd dollárnyi ukrán államkötvény vásárlásának ígéretével…

És úgy tűnik, hogy Oroszországot nem csak az ukrán, de a magyar üzlet is érdekli. Kész néhány évig Magyarországba is befektetni, azaz olcsóbban adni a gázt a rezsicsökkentéshez, hogy zökkenőmentesen megvalósulhassanak a befektetései. Aztán majd a gázt és az uránt is csak tőlük vehetjük majd pár évtizeden keresztül? Magyarország Oroszországtól való energia-függőségét nemhogy nem csökkenti, hanem növeli mindkét beruházás. Mégpedig egy olyan országnak szolgáltatjuk ki magunkat, amely nyíltan konkurálni kíván azzal a “klubbal”, az Európai Únióval, amelynek tagjai vagyunk.

Az oroszok Magyarországnak is olcsóbban adják egyelőre a gázt. Egy rövid ideig, az atomerőmű üzemeltetésének első néhány évében akár olcsóbb lehet majd az urán is. Aztán meg sokkal drágább, amikor már nem tudjuk máshonnan megvásárolni ezeket. Akár kérhetnek majd valami mást is, ahogyan az ukránokkal is tették. És akkor majd már nem lesznek kormányzati “rezsicsökkentések”, hanem csak abszolut logikus piaci elemzések az emelkedő energiaárak megindoklásával…

Most még egy kicsit ócsítják az energiahordozókat. Ezért sokan elfordulnak az energetikai korszerűsítésektől, és másba “fektetik” a pénzüket. Aki azonban egy kicsit távolabbra lát, az nem kap utána ennek az olcsó csalinak! Hanem a megtakarításait előrelátóan a saját, már meglévő ingatlanába fekteti be. Hogy az energiaár-emelkedésekor majd ne kelljen minden pénzét a fűtésre költenie!

2013 szilveszterén ezzel a gondolattal kívánunk minden kedves olvasónknak energiafüggetlen, eredményekben gazdag 2014-es évet!