Nem keveset hallunk arról, hogy a most véget érő EU-programozási időszakban nem sikerült megfelelő hatékonysággal és eredményességgel lehívni az elvileg Magyarország rendelkezésére álló úniós támogatási keretet. 2004 óta az EU tagjai vagyunk: fizetjük az úniós adókat, korlátozások nélkül megnyitottuk a piacainkat a sokkal tőkeerősebb multinacionális vállalatok előtt. Jogos az elvárás, hogy legalább ennek a forrásnak a maximális kihasználásával szerezzünk vissza minél tőbbet a tagságunk „költségeiből”, nem? De!

A Magyar Mérnöki Kamara szerint az állam a 2014-2020 közötti EU támogatási program lebonyolítására egyfajta „állami tervszolgáltató intézetet” is létrehozna. Idézet a 1731/2013 (X.11.) kormányhatározatból:

„A Kormány elkötelezett abban, hogy a 2014-2020-as programozási időszakban az úniós források felhasználásához kapcsolódó feladatok ellátása során felszámolja a korábban kiszervezett tevékenységeket. Ezen feladatokat a jövőben az állam, a meglévő belső erőforrásaira építve, azokat kibővítve kívánja megvalósítani annak érdekében, hogy elősegítse a befolyásmentes, szakmai szempontú, gyors döntéshozatalt és végrehajtást.

5, (…) A nagy infrastrukturális projektek, valamint az állami tulajdonhoz kapcsolódó ingatlan beruházások esetében, a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történik meg.”

Mi mondjak, ezt nehéz másként értelmezni, minthogy lesznek állami tervezővállalatok és/vagy tervezési osztályok az állami vállalatoknál, a beruházások műszaki tervezési feladatainak ellátására. A fentiek alapján azt hiszem jogos az aggodalom azoknál a nagyobb tervező és projektmenedzser cégeknél, amelyek az úniós forrásokból finanszírozott projektek műszaki tervezésére vagy lebonyolítására szakosodtak, például az út- és vasútépítés, vagy a környezetvédelem, illetve a magasépítés területein.

Megjegyzem, az állami keretek között végzett mérnöki munka hatékonyság-növelő hatásáról, gyorsaságáról, nagyobb eredményességéről, befolyásolás-mentességéről nem vagyok teljesen meggyőződve. Nem baj, néhány évet rászánunk a próbálkozásra! Aztán ha nem jött be, hát majd “kiszervezzük” őket újra, vagy valami…