A szegedi dóm felújítása során elveszett leletek esete felszínre hozta a műemlékekkel kapcsolatos, szükségszerű felújítások és átépítések speciális problematikáját. Ez epdog az, hogy a műemléki hatóságok a saját szempontrnedszerük alapján jogosultak a munkavégzés során előzetes kutatási kötelezettségeket megfogalmazni, majd azok eredményei alapján a projektek megvalósításának legalapvetőbb paramétereire (költségekre, határidőkre) vonatkozóan előírásokat tenni. Ami adott esetben megnehezítheti, sőt akár el is lehetetlenítheti a projekttel kapcsolatos építtetői célok elérését.

Magam is foglalkoztam, és reményeim szerint fogok még foglalkozni egyházi tulajdonban lévő műemlékek felújításával, így van némi rálátásom a kérdésre. Egyetértek azzal, hogy a műemlékeket, sőt azok környezetét is szükséges védeni a rombolástól, még ha azt a tulajdonos is kívánná megvalósítani. Még akkor is, ha a saját tulajdonáról van szó, és ez által nem tud vele szabadon azt kezdeni, amit akar. Éppen ezért azt is gondolom, hogy ha a “közösség” nyer a műemlékek megőrzésén, akkor járuljon is hozzá a felújításuk, karbantartásuk költségeihez. És ilyen szempontból üdvözlendő az állami pályázati támogatások megjelenése az egyházi műemlék-felújítási projektek finanszírozásában, melynek segítségével valósult meg a Szentendrei Plébániatemplom homlokzata is, a 2013-2014 években, a közreműködésem mellett. Itt semmilyen lelet nem veszett el, minden ilyet alaposan megkutattunk, dokumentáltunk és restauráltunk, a hatóságok előírásainak megfelelően!