Talán nem kell hosszasan indokolni, hogy az ukrán-orosz gázvita mögött sokkal több van, mint pusztán az ukránok kifizetetlen gázszámlái. A II. Világháborút követő hidegháborús időszak látszik viszatérni, amit az ütközőzóna országai – földrajzi elhelyezkedésük okán is – jobban megsínylenek.

Talán nem tévedek nagyot, ha Ukrajna akcióihoz hasonlítom Magyarország helyezkedését is a nyugati és keleti integrációs szándékok szempontjából. Ukrajna a keleti érdekszférához tartozik, de nyugatra húzzák bizonyos érdekei, amit keleten verik ki a biztosítékokat. Magyarország esetében ez épp fordított, a nyugati szövetség tagja, de a kelethez kötődő érdekei érvényesítése nyugaton nem eredményez osztatlan sikereket.

A lavírozó kompország szerepköre évezredes gyakorlat, úgyhogy senki se számítson végleges “megoldásra”. Ezt a lapot húztuk, hiszen a Kárpát-medencében magyarnak születtünk. A lehetőségeink a helyzetünkből következnek: István király döntése óta a nyugathoz tartozunk. Amikor végre nemzetközi jogilag is a részei vagyunk a szövetségeknek, nem kellene túlfeszíteni a húrt az EU és a NATO köreiben!