A versenyképességről

Magyarország kormánya a versenyképességet az energiaárak leszorításában, a rezsicsökkentés vállalkozókra való kiterjesztésében látja. Értem én, hogy az amerikai energiaárak mellett az európaiak magasak. Értem azt is, hogy az energiaárak 2010-ig történt emelkedése kontroll nélküli volt. Kicsit erőltetve még azt is elhiszem, hogy az energetikai kereskedők és szolgáltatók állami kézbe vétele mellett, lemondva a profitról, lehet csökkenteni az energiaárakat.

Azonban van a dolognak egy másik oldala is. Ha a versenyképességhez szükséges rezsicsökkentést az árak (további) csökkentésével akarjuk elérni, az éppen a nagyobb fogyasztásra ösztönöz. Magyarország kitettsége talán a legnagyobb az energiahordozók külföldről való behozatala tekintetében. Ha az energetikai korszerűsítésben folytatjuk az elmúlt évtizedek semmittevését, akkor 5-10 év múlva a lemaradásunk pont ennyivel fog növekedni, és abszolut rugalmatlanok leszünk a behozatallal kapcsolatos, várható és előre látható problémák, az áremelkedések vagy a korlátozások elviselésében.

Rövid távon talán növeli a gazdaság versenyképességét ez a szisztéma, hosszú távon azonban csak a német modell biztosíthatja a fenntarthatóságot. A német modell pontosan az ellenkezője a magyarnak: korszerűsítésekkel radikálisan csökkenti a fogyasztást, miközben egyre inkább a megújulókra alapoz. Befektet, és nem feléli a jövőt!

Kategória: Egyéb

Címke: , ,

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.