Érdekes helyzet állt elő 2013. január 1-vel, ugyanis Magyarországon 10%-kal csökkent az energia fogyasztói ára a gáz, a villany és a távfűtés esetében. Sőt, a kormány terve az, hogy az árcsökkentés 2014 nyaráig érje el a 30%-ot! Akkor most mi a helyzet? Megfordult volna az az évtizedek óta tartó trend, hogy az energiaárak növekednek?

Egyfelől mint minden másnak, így az energiának az ára is fel-le mozog a pillanatnyi piaci körülményektől függően. Mégis, bizonyos trendek évtizedek, vagy talán évszázadok óta megfigyelhetőek, ha az olaj és a gáz mellett a szén bányászására is gondolunk. Ezeket érdemes számba venni, amikor az energia jövőbeni árát próbáljuk meg „előrejelezni”.

Az első szempont az, hogy a kitermelés feltételei idővel változnak. Amíg a kezdetekkor a kereslethez képest óriási, könnyen bányászható mennyiség állt rendelkezésre, ma már ezt nem mondhatjuk el. A kereslet folyamatosan nő, a felfedezett mezők viszont már szinte mind túljutottak azon a fázisukon, hogy csak lefúrunk vagy leásunk egy kicsit és feltör az olaj, a gáz, felbukkan a jó minőségű szén. Új mezőket kellene keresni, de ez is igen költséges dolog. Egyre nagyobb befektetésekkel lehet az elvárt mennyiségekhez hozzájutni, ami jelentősen növeli az energia-termelés költségeit.

A második szempont a kereslet tartós növekedése, olyan irányokból is, amelyeből eddig nem kellett rá számítani. A fejlődő országok, ezek között is elsősorban Kína olyan új kereslettel lép fel, ami szintén jelentős árfelhajtó hatást eredményez. Az áru, jelen esetben az energiahordozó pedig oda megy, ahol többet fizetnek érte. Aki meg nem tud érte eleget fizetni, az úgy jár, mint a közelmúltban néhány ország, mindjárt szó lesz róla.

Harmadik szempont a lelőhelyek körüli katonai feszültségek mindenkori szintje. Az energiaárak az olaj világpiaci árával mozognak együtt, különböző mértékben és késleltetéssel követve azt. Az európai piacokra kerülő olaj jelentős részét Észak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten bányásszák. Ha egy fontos tengeri szállítási útvonalat, mint például a Hormuz-szorost lezárják, akkor az Arab félszigetről az olajszállító tankereknek meg kell kerülniük egész Afrikát, hogy Európába juttassák szállítmányaikat. Ez sokkal több tankhajót és sokkal hosszabb, de még veszélyesebb útvonalat is jelent.

És van egy negyedik szempont is, ami talán még nem került be a köztudatba: a politikai nyomásgyakorlás árakat befolyásoló hatása. De ha úgy hívom, hogy embargó, akkor már biztosan ismerősebben cseng a fogalom. Eddig tudtommal két országnak kellett hirtelen drámai energiahiányt elszenvednie: a kommunista Kubának, ahol ehhez fogcsikorgatva idomultak, és a szintén kommunista Észak-Koreának, ahol viszont többmillió ember éhhalálához vezetett az, hogy a Szovjetúnió a szétesése után nem jutottak olcsó olajhoz. Mindkét említett országban helyén maradt a hatalom, ez azonban demokratikus országokban teljességgel lehetetlen lett volna. És ha ez így van, akkor a kormányok az energiaellátással nagyon is zsarolhatóak, pláne egyoldalú függőség esetén. Oroszország pedig egyértelműen a zsarolás eszközét és lehetőségét látja a gázszállításaiban, amivel egyelőre még csak szolídan(?) él.

Mindezek után hogyan értékeljük a Magyar Kormány rezsicsökkentési törekvéseit? Rövid távon egyértelműen üdvözölhetjük, hiszen kevesebbet kell fizetniük a magyaroknak ugyanazért a szükséges jószágért. Levegőhöz juthatnak a magyar háztartások, és a náluk maradó évi 50-100.000,-Ft-ot hasznosan elkölthetik másra. Befektethetik mondjuk a tudásukba, a vállalkozásukba, ingatlanjukba, vagy amibe csak akarják. És persze fel is élhetik.

Egy dolog azonban a véleményem szerint biztos. Magyarország a XXI. században nem függetlenítheti magát a globális trendektől. Az energia-ellátás a világgazdaság jelenlegi egyik legégetőbb problémája. Magyarországnak nincsenek saját energia-lelőhelyei, gyakorlatikag 100%-ban behozatalra szorul. Ezért a fenti négy szempont befolyásolására nem képes. Hosszú távon nem fog menni, hogy minden más téren szervesen össze vagyunk nőve például Európával illetve a globalizálódó világgal, de az energiaárak terén külön utat járunk.

Tudjunk örülni a mostani mesterséges árcsökkentésnek, de hosszú távra tervezzünk konzervatívan! Csökkentsük az energia-fogyasztásunkat, mintha mi sem történt volna! Nyugodtan tekinthetjünk a saját ingatlanunk energetikai korszerűsítésére úgy, mint az elsőszámú nyugdíj-előtakarékossági lehetőségünkre. Talán közelebb is áll a szívünkhöz a rezsiköltségek kézzelfogható lefaragása, mint távoli, virtuális befektetési alapoknak adni a megtakarításainkat, és kiszámíthatatlan grafikonjaikba vetni minden reményünket…

Kiegészítés: Bencsik János, volt energetikai államtitkár szerint is inkább az épületkorszerűsítés lenne a megoldás kulcsa!