Az olajcsúcsról

olajcsúcs

olajcsúcs

Az olajcsúcs volt az a kérdés, ami sok évvel ezelőtt a fenntarthatóság kérdésére irányította a figyelmemet. Néhány érdekes adat változása az elmúlt szűk tíz évből:

“2005-ben 73 milliárd hordó volt a kőolajkitermelés. Hogy ezt képesek legyünk meghaladni, a világ megduplázta a kitermelésre fordított összegeket. 2012-ben már 600 billió dollárt fordítottunk a kőolajbányászatra. Az olajárak eközben háromszorosára emelkedtek. És mindezek ellenére a kitermelés mindösszesen 3%-kal nőtt 75 millió hordóra.

Egy pont után olyan sok energiát fektetünk be, az energia előállításába, hogy már több energiát vesztünk, mint amennyit nyerünk. Ésszerűtlenné és pazarlóvá válik az energia előállítása. Van egy forduló pont, ha kinyert és befektetett energia hányadosa 6 alá csökken, akkor már nem érdemes a dologgal foglalkozni. Az olajkitermelés kezdetén ez az arány 100 körül volt. Napjainkban tizenegy az egyhez az arány. És az új mezőknél ez a szám még ennél is alacsonyabb. A kaliforniai nehéz olajok esetében az arány ma már négy az egyhez. Az az idő, amikor az energia már nem elérhető a társadalom számára radikálisan közeleg. Kutatók megpróbálták számszerűsíteni ezt a pontot. Ahhoz, hogy a társadalom fenn maradjon a kinyert és befektetett energia aránya öt felett kell hogy legyen. Ahhoz, hogy egy modern civilizációt fenntartsunk, televízióval, modern gyógyászattal, az aránynak valahol tíz körül kell lennie. Magyarán szólva ma már beléptünk a veszélyzónába.

Számos elemzés kimutatta, hogy az olajárak nem csökkenhetnek már 85 dollár alá. Ez persze helyről-helyre változik. Egy már meglévő mező Bakkenben 70-75 dolláros olajár mellett is jövedelmező lehet, míg a sarki fúrásokhoz 110 dollár feletti ár szükséges. De a padló valahol 85 dollár körül van. De van egy plafon ár is, amit a vásárlók még hajlandóak megfizetni. Véleményem szerint ez 105 dollár a texasi, és 125 dollár a Brent kőolajra. Ez az oka, annak, hogy a kőolajár 2007 óta ebben a szűk tartományban mozog. A kőolajárat ebben a sávban kell tartanunk. Nem túl magasan, hiszen az a keresletet szűntetné meg, és nem is túl alacsonyan, mert az a kitermelésre lenne veszélyes.

Az ázsiai fejlődő gazdaságok lényegesen több gazdasági hasznot szereznek egy hordó olajjal, mint az USA. A szegényebb országokban egy tucat munkás felpattan egy mopedra és megjárják a piacot oda-vissza egy liter benzinnel. Az USÁ-ban ugyan az a tevékenység ötször több benzint fogyaszt el. Kínában az autók fogyasztása lényegesen alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. Az USA soha nem lesz képes azt a hatékonyságot elérni, amit Kína, hiszen itt már 240 millió alacsony hatékonyságú gépjármű fut az utakon.

Fel kell készülnünk arra az időszakra, amikor a kőolaj már nem áll rendelkezésünkre. Minél hamarabb elkezdjük az energiaszektor átalakítását a megújuló energiákra, annál jobban járunk, minden tekintetben.”

Forrás: Olajvilág: már beléptünk a veszélyzónába

Kategória: Egyéb

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.